Diplomakiállításunk az 1989 és 1995 közt működött Újlak Csoporttal foglalkozik. Kiindulópontul az a felvetés szolgált, hogy a kiállítás médiumán keresztül miként közelíthető meg a rendszerváltást követő évek egyik meghatározó művészeti csoportjának tevékenysége. Hogyan válik hozzáférhetővé egy húsz évvel ezelőtti művészeti gyakorlat, különösen, ha ennek alapjait az efemer műfajok, a kibomló folyamatok, és a csoportdinamika jelentették? Egyáltalán hol az időbeli határ kanonikus művészettörténet és a közelmúlt még meg nem szilárdult felszíne közt? S ha mind az időbeli távolság, mind a vizsgált tárgyra jellemző tünékenység – legyen az akár a kilencvenes évek elejének gyorsan elévülő technikája, kiállításaik esemény jellege, vagy működésük mára eltűnt helyszínei – a megismerés ellen dolgozik, milyen módszerekkel igyekezhetünk mégis rekonstruálni, a magunk számára élővé tenni a közelmúltat? A technikai médiumok iránt fogékony, a szerzőiség kérdését újradefiniáló Újlak Csoport a hazai installációművészet egyik legkorábbi képviselője. Tevékenységükhöz, mely a közös kísérletezésen, az egymás munkáira való reflektáláson és egy addig szokatlanul nagyvonalú térkezelésen alapult, szokatlan helyszíneket kerestek. A Hungária Fürdő, az Újlaki mozi, vagy a Tűzoltó utca 72-ben állt egykori gyárépület terei szolgáltatták a megfelelő terepet ötleteik szabad megvalósításához. Az Újlak Csoport tagjai: Ádám Kálmán, Ádám Zoltán, Farkas Gábor, Komoróczky Tamás, Ravasz András, Szarka Péter és Szil(i) István.

A konkrét felidézés lehetőségének nehézkessége, a halványuló élmények, a technika változása, vagy a nehezen hozzáférhető archívum olyan problémákat jelentenek a témával foglalkozó kutatónak/kurátornak, melyek önmagukban az átjárás nehézségére mutatnak rá, és újfajta megközelítésekre sarkallnak. A specifikus helyszín lehetőséget teremt egy az egész teret átszövő narratív hanginstalláció és kiállításdesign kibontására az Újlak munkamódszeréhez hasonlóan alkotó fiatal művészek és művészcsoportok bevonásával. Nem egy merev, végérvényes képet szeretnénk közvetíteni, hanem azt a rendkívül dinamikus szellemiséget, amely az Újlak sajátja volt. Egy statikus kiállítás helyett a közönséget egy négy napba sűrűsödő, eseménycentrikus programsorozattal várjuk. Emellett a csoporttal kapcsolatos kutatás és dokumentáció a kiállításon túl egy több elemből álló kommunikációs platform révén (Újlak-zine – honlap – városi „hangzó” emléktáblák) válik láthatóvá és hallhatóvá. Az UNDER RECONSTRUCTION összességében mint egyfajta efemer emlékmű funkcionál, mely folyamatosan változó tartalmakkal teremt lehetőséget az Újlak Csoport bemutatására. Projektünk másik kulcsfogalma a rekonstrukció: az ilyen jellegű megközelítések, kiállítási stratégiák újragondolásával kíséreljük meg áthidalni az idő- és térbeli távolságot, mely a kiállítótérben megjelenő anyagokat elválasztja az egykori műalkotásoktól. Ugyanakkor a rekonstrukció az eredetivel szemben fellépő eltérések miatt is izgalmas lehet, és segíthet annak felmérésében, hogy az Újlak Csoport működése óta eltelt közel húsz évben milyen változások következtek be. Az UNDER RECONSTRUCTION a Magyar Képzőművészeti Egyetem Képzőművészet-elmélet alapszakos hallgatóinak diplomaprojektje. A kiállítás megtekinthető 2013. június 13 – június 16. 16.00-22.00 között.